Egy kútház története

Tudjuk jól, hogy fontos a küllem és sokszor a csomagolás (IS)! 🙂
Ebben az esetben viszont, nem csak erről van szó.

Ha egy kút a szóban forgó, akkor legtöbbször van története, olykor történelme, ha tisztelik és megbecsülik, akkor szép jelene is.
Sok kút rejteget magában mély titkokat mai napig is, hiszen olykor rejtekhelynek is használták zordabb időkben.

Rengeteg munka van egy kút létesítésében, továbbá még több szakértelem és hozzáértés is kell ahhoz, hogy megvalósuljon, és jól szolgáljon. Nem pár évre vagy évtizedre készítették régen, hanem emberöltőkre.
Manapság már igen ritka, hogy ásott kutat készítenek, rakott falú kút készítőről pedig nem is hallottam, ’szerintem már nem is él ilyen mester’. Ha ásott is, akkor azokat már gyűrűkből rakják, vagy „csak” lefúrnak és behelyeznek egy perforált kútcsövet pár tíz méter mélyre.

A kútház több célú létesítmény, hiszen egyrészt fedi a kutat, így biztonsággal zár és védi az állatokat és az embert is mindennapi tevékenysége folyamán,
és védi a kutat, hogy benne ne gyűljön környezeti hulladék.
Továbbá, ha készült bele felhúzásra alkalmas csiga, a hozzá tartozó kerékkel, akkor víz kiemelésére is szolgál.

Bejegyzésemben található kút egy igen régi időkre mutató ásott és terméskőből rakott sváb kút, melynek kora és bő vizű mélysége tiszteletet és megóvást érdemel.
A kis kerekes kutunk, Buda – jelentős történelmi értékekkel – festői szépségű területén helyezkedik el, azon belül is egy nagyon gondosan és sok energiával fenntartott portán belül.
Mikor a munka felkérést kaptam, igen izgatottá tett a projekt, hiszen még nem volt dolgom sem kúttal, sem kútházzal és nagy örömmel álltam neki a munkamenet kidolgozásának. Műszaki ismereteim és gyakorlatiasságom megléte mellett nem volt kérdés: én ezt meg tudom és meg is szeretném megcsinálni.

Mikor a helyszíni bejáráson megszemléltem a munka tárgyát, boldoggá tett az a pillanat, mikor elképzeltem magam előtt új pompájában. Körvonalazódott egyből a feladat, vagyis a feladatok.
Új beton alapzatot kell készíteni, majd a zsaluzás és a vasalt beton… viszont itt ezen a ponton én nem elégedtem volna meg egy nyers beton kinézettel, így egyből ajánlottam megbízómnak, hogy erre még egy bevonatot is készítenék, amitől még csinosabb lesz a végkifejlet. Így került rá az alapra még egy réteg design beton is, a megfelelő technológia betartásával.

A kútban, tervezetten egy szivattyú üzemel majd az öntözéshez, így az ehhez vezető hálózati áramot védőcsövezve vezettük be az alapon keresztül a megfelelő pozícióhoz, hogy az a későbbiekben mind a vezérlő egységeket, mind a szivattyút táplálja.
A kútház tervek az eredeti kinézettel összhangban születtek meg, ami jóváhagyás után műhelymunkában készült el, egy önálló egységként.
Fontos elemei voltak az újonnan készülő műnek a csiga és az azt hajtó kerék. Mivel ennek a szerkezetnek a fa és fém részei nagyon jó kondícióban maradtak, így nem volt akadálya annak, hogy ezt az új kútházba visszahelyezzük.
A kereket elvittem felülettisztításra, ahol szilikát szórás technológiával a korrodált réteg eltávolítása után kaptunk egy olyan letisztult, patinás fémfelületet, amit festés után méltón örökölhetett meg az új ház. Az elkészülő kútház blokk alaptartó pontjait előre meghatározott pozíciókra terveztük, így egy ahhoz azonos keret sablon segítségével, nagy pontossággal ültettük a betonba a tartókengyeleket.

Minden tervezetten működött. A beton kellőképpen kipihente magát és a kútház megérkezett, a fogadására alkalmas időpontban, amit emberi erővel a helyére tettünk.

(Egy zárójeles és nem kellemes emlékkel is gyarapítottam magam, amiből levontam a tanulságokat is: a kengyelhez csatlakozó alapot belülről kellett csavarokkal rögzíteni és nekem a kútházon belülre mászni.
Természetesen biztonsági okokból egy kötéllel én biztosítva voltam a mélység fölött, viszont a Makita akksis csavarbehajtóm nem…. Persze, hogy beesett egy óvatlan pillanatban! Egy átható csobbanás után szomorúan pislogtam utána fentről, ő pedig a víz mélyéről pislogva világított rám vissza a benne kialakult zárlattól.
Nyilvánvalóan a kutat nem akartam terhelni ilyen ipari hulladékkal, így a nap hátralévő részében azon voltam, hogy ezt valahogy kihorgásszam onnan.
Egy kellően erős mágnesem nem volt, de sikerült kölcsönbe kérni egy közeli szerelő műhelyből. Emlékszem, gyerekkoromban a Nagyréten, Manyi néni céllövöldéje mellett volt egy stand, ahol játék halakat lehetett mágnes- kipecázni egy vízzel teli bödönből. E gyerekkori emlék jutott eszembe erről a szituációról és valahogy hasonlóan éreztem magam, csak egy annál sokkal felnőttesebb és mondhatni mélyebb szituációban. Többször kaptam rajta fogást és megemeltem a gépet, de az újra és újra lecsúszott a szerelékről. Egyszer csak megérintett a siker szele, egy erős rántás után éreztem, hogy most rendesen megkapaszkodott a gép fém alkatrésze a mágnesbe – mindezt 2 órás próbálkozás után.
Miközben felhúztam a Makitát a 20 méteres mélységből, már azon gondolkodtam, mi legyen a következő olyan gép, ami legalább olyan hű társam lesz mint ez, amit már 10 éve használtam. Elárulom Neked. Egy Milwaukee akksis szettet vettem, benne egy párossal, ami egy ütvecsavarozó és egy fúró-ütvefúró. Mikor ezt a cikket írom, már az is 7 éves és az egyik legmegbízhatóbb társam a munkáim során. Olyan, mint a jobb kezem. Ez az egyik olyan gép-szerszám, amit soha nem adok ki kezeim közül, véletlenül sem adom kölcsön, illetve mindig nálam van és semmilyen körülmények között sem hagyom ott egy-egy munkára felvonuláson.)

A projekt sikerrel zárult és én mindig elégedett vagyok, mikor valami különlegesebb megbízást viszek sikerre, nekem ez is az volt.